A könyvtár mindig a közösség szívét szimbolizálja, ami összeköti a múltat a jelennel.

  A Villányi Könyvtár több mint hetven éve áll a város kulturális életének középpontjában. Modern szolgáltatásokkal, de a régi hivatástudattal, az önművelés és a közösségi élmény szolgálatában.
 A könyvtár vezetője, Kvassay Istvánné 1987 óta gondoskodik arról, hogy a polcokon ne csak könyvek sorakozzanak, hanem történetek, emberi kapcsolatok az elmúlt idők és a jelen emlékei is. Vele beszélgettünk a könyvtár múltjáról, gyűjteményeiről, a fiatalok megszólításának kihívásairól, és arról, miért marad nélkülözhetetlen a könyvtár még a mesterséges intelligencia korában is.

 Mikor alapították a könyvtárat, és milyen változások formálták az évek során?

  A könyvtárat 1953-ban alapították. Azóta számos változáson ment keresztül: községi könyvtárként indult, majd iskolai, később városi könyvtárrá alakult. Ma a helyi önkormányzat működteti Villányi Könyvtár és Információs Hely néven – modern formában, de a régi hivatástudattal.

 Hogyan foglalná össze a könyvtár küldetését ma – mi a legfontosabb szerepe a közösségben?

  Számomra a könyvtár mindig a közösség szíve volt, ahol olvasni, tanulni, beszélgetni lehet. Célunk, hogy segítsük az olvasási kultúra ápolását, az önművelést, és hogy mindenki számára elérhető közelségben legyen a tudás, a tanulás és a kulturált kikapcsolódás.

 Vannak-e olyan régi könyvek, gyűjtemények, dokumentumok, amelyekre különösen büszkék?

  Igen, vannak. A helytörténeti anyagunk különösen értékes számomra – igazi kincsek ezek.

 Hogyan kapcsolódik a könyvtár a település kulturális életéhez, hagyományaihoz?

  Szorosan együtt élünk Villány kulturális életével. A könyvtár mindig nyitott volt a helyi eseményekre, kiállításokra, találkozókra – egyfajta kulturális találkozóhely vagyunk.

 Milyen szolgáltatásokat nyújtanak ma a könyvtárban?

 Kölcsönzésen kívül, helyben olvasás, információszolgáltatás, internethasználat, tanulási és kutatási lehetőségek, valamint különféle gyermekfoglalkozások – minden korosztály számára igyekszünk valamit adni.

 Milyen programokat, rendezvényeket szerveznek?

  Sokszínű a kínálat: író-olvasó találkozókat szervezünk, dúdoldát, könyvtár mozi, kiállítások, és előadások a helyi értékeinkről – mindig igyekszünk valami újat hozni.

 Mennyire használják a fiatalok a könyvtárat, és hogyan próbálják őket megszólítani?

 Bevallom, ma már nehezebb elérni a fiatalokat. Az online világ nagyon elvitte a figyelmet, de az iskolai foglalkozások során mindig akad, valaki, aki újra felfedezi a könyvek varázsát.

 Milyen szerepet tölt be a könyvtár az oktatásban vagy az élethosszig tartó tanulásban?

  Rendszeresen tartunk iskolai könyvtári foglalkozásokat, korosztályokra szabva. Vetélkedőket is szervezünk, például kötelező olvasmányokból vagy helyi témákból, mint a Harsány-hegyi csata.

  Tapasztalható-e változás a látogatószámban az utóbbi években?

  Az internet és az okostelefonok elterjedése óta sajnos egyre kevesebben járnak könyvtárba. A beiratkozott tagok stabilak, de új érdeklődők sajnos egyre ritkábbak, ezért a létszám inkább stagnál, ami sajnálatos – ennek ellenére a személyes találkozások varázsa megmaradt.

 Hogyan segíti a könyvtár a helyi kulturális életet, civil szervezeteket vagy iskolákat?

  Leginkább kiállításokkal és együttműködésekkel – szívesen adunk teret helyi és környékbeli alkotóknak, festőknek, tanulóknak. Ez a közösségünk egyik legszebb oldala.

 Vannak-e közösségi események, ahol a könyvtár kulcsszerepet játszik?

  Igen, több ilyen is van. Ady- és József Attila-estek, könyvbemutatók – például Erdős László és Erdős Zoltán is nálunk mutatták be műveiket. Ezek mindig különleges alkalmak.

 Milyen visszajelzéseket kapnak a látogatóktól?

  Sokan a programokat szeretik a legjobban – azt, hogy itt találkozhatnak egymással. És persze azt is, hogy a Corvina rendszer segítségével szinte bármilyen könyvet be tudok szerezni számukra.

 Van-e helyi kezdeményezés, amit a könyvtár külön támogat?

  Igen, a saját helytörténeti gyűjteményünkre nagyon büszke vagyok. Több mint harminc éve írom a város krónikáját, gyűjtöm a régi újságcikkeket, dokumentumokat. Idén például a várossá avatás 25. évfordulójára készítettünk egy kiállítást a fejlődésről.

 Hogyan alakult a könyvtár digitális fejlődése?

  Lépést tartunk a korral: a kölcsönzés már a Corvina rendszerben zajlik, és igyekszünk minden folyamatot korszerűsíteni.

 Milyen online szolgáltatásokat kínálnak?

  Kis könyvtárként korlátozottak a lehetőségeink, de ha igény van rá, mindig megpróbálunk megoldást találni – legyen szó digitális forrásokról vagy egyéni információkérésről.

 Milyen jövőt lát a könyvtár előtt az AI korszakában?

  Őszintén szólva, ezen még nem gondolkodtam mélyebben – de hiszem, hogy az emberi kapcsolatot, a személyes figyelmet semmi sem pótolhatja.

 Milyen fejlesztések történtek az utóbbi években?

  Három éve teljes körű felújításunk volt: világítás, ablakcsere, új bútorzat, korszerűsített kölcsönzés, megújult gyermekrészleg és olvasóterem. Ma már bátran mondhatom, európai szintű könyvtár várja a villányiakat.

 Mi volt a legszebb élménye a könyvtári munkája során?
 
Sok ilyen van: a helytörténeti rész kialakítása, a gyerekek lelkesedése egy-egy foglalkozás után, vagy épp az új könyvtár megszületése – mind felejthetetlen.

 Mit üzenne azoknak, akik rég nem jártak könyvtárban?

  Tudom, ma sokakat elragad az online világ, de a könyvtárban valami egészen más élmény várja az embert: a csend, a találkozások, a felfedezés öröme. Az iskolai programok során gyakran látom, hogy egy gyerek szeme újra felcsillan a könyvek között – ez ad erőt a folytatáshoz.

 Melyik könyvet ajánlaná most szívesen bárkinek?

  Ez mindig változik, de most épp Palotás Petra könyveit ajánlom – könnyedek, mégis elgondolkodtatók.

 És végül: miért fontos ma is a könyvtár?

  Mert a tudás, az emberi találkozás és az olvasás örömének helye – mindez együtt adja meg a könyvtár valódi értelmét.

 Feuerbach Róbert